Ismerd meg önmagad!

Miért is tanulunk? Miért is küzdünk?...

Nézzünk csak kicsit körül! Láthatunk Mercedesszel járó, palotában élő magyarokat, de olyanokat is, akik egyik fizetéstől a másikig élnek és a hónap végén már jól meg kell gondolniuk, mit tesznek a kosarukba a közértben, pedig végigdolgozták, gürizték az életüket. És mire jutottak? Van lakásuk, egy kis autójuk, esetleg időnként telik szerény külföldi nyaralásra is, és?
Hallhatunk híres emberekről, láthatjuk a valóvilágos, szirom életű sztárokat, láthatjuk hetente Győzikét, aki szemmel láthatólag azt sem tudja hová szórja el a pénzét, olvashatunk Bill Gates milliárdjairól, és még sorolhatnám.
Vajon mitől függ, hogy kinek mi jut ki az életben? Tőlünk vagy a körülményeinktől, esetleg a származásunk, a kapcsolataink, a hozott génjeink vagy akár a csillagok állása határozza meg, mivé válunk, merre, milyen magasságokba visz az utunk? Mi magunk tudunk-e tenni bármit is azért, hogy ne megkeseredett, elégedetlen, depressziósnak titulált átlag magyar váljék belőlünk? Egyáltalán mit értünk magasság alatt? A pénz mennyiségét, az ismertséget, a jó beosztást, a gyors karriert vagy a személyes elégedettséget, harmóniát?

Álmodozzunk egy kicsit!
Ki nem álmodott volna arról, milyen lenne az élete milliomosként, elismert tudósként, nagy művészként vagy híres média sztárként? Persze csakis a pozitív velejáróival. (Brithey idegösszeomlását és kopaszságát nyilván senki sem irigyli.) Másrészt itt ez a munka dolog: bizonyára sokaknak eszébe jutott már az a reformjavaslat, hogy meg kellene fordítani a nyugdíjba menetel idejét. 25 évesen kellene nyugdíjba menni, az lenne a buli! Aztán ráérnénk később 50-60 évesen elkezdeni dolgozni, amikor már úgysem kell annyira a pénz, akkor már úgysem lesz kedvünk annyit utazgatni, gyors autóval száguldozni, diszkóba járni. Félretéve a racionalitást, hogy miből finanszírozná ezt az állam, mint ábránd nem hangzik rosszul.
Hát jól van ez így? Igen. Csak így működik! A vidám, gondtalan évek után ki a csudának lenne kedve reggel 7-kor felkelni és estig a munkahelyen lenni és akkor elkezdeni pályakezdőként betanulni, megtanulni dolgozni? Sajna ez nem megy. ÉBRESZTŐ!
Ha minden a terv szerint megy, akkor 22-25 évesen kikerültök a főiskoláról, egyetemről. Egyre többet hallani arról, hogy nő a pályakezdő munkanélküliek száma. Az sem vigasztal minket, hogy egész Európára, sőt az Egyesült Államokra, Kanadára is jellemző ez a trend. Kénytelenek a pályakezdők alacsonyan fizetett gyakornoki állásokban elhelyezkedni, vagy olyan munkahelyekre elmenni, amely mind szakmailag, mind anyagilag jóval a képzettségük alatt van. A bűvös papír, a diploma megszerzése után gyakori hogy a frissdiplomás fiatal több hónapon át sem kap munkát és csak visszautasítások, kudarcok érik az álláspiacon.

Akkor mi a teendő?
A legfontosabb, hogy nem szabad elkeseredni és leülni, várni a sült galambot. Használjátok ki ezt az időszakot arra, hogy tanultok, alternatívákat, stratégiát készítetek, elemzitek a miérteket, rövid és távolabbi célokat tűztök ki. Ha az egyik módon nem sikerül, meg kell próbálni másfelől. Vegyétek figyelembe a tényeket, azokat, amiken jelenleg nem tudtok változtatni és azokat, amiken igen. Ilyenek például a személyes készségek. Hogyan? Az állásbörzéken megjelenő kiadványokban olvassátok el a tanácsadók javaslatait, vegyetek részt a workshopok szimulált interjúin, előadásain, iratkozzatok fel a grafológusokhoz, mert mindezek segítenek jobban megismerni önmagatokat, képességeiteket.

Üdvözöljük Honlapunkon

Ismerje meg szolgáltatásainkat